Szüleim a legértékesebbet adták nekem: megtanítottak tisztelni a természetet, s nekik köszönhetem a szőlőhöz és a borhoz való viszonyomat is, így valójában kiskorom óta nevelődik bennem a szőlészet iránti szeretet. Jó neveltetésem ellenére volt egy időszak az életemben, mikor minden iránymutatásnak ellene mentem. Semmi sem volt elég jó úgy, ahogy tanították. Elutasítottam a szőlőgondozásban való részvételt: nem akartam kapálni, sem permetezni, de még fogyasztani sem a bort. Bizonyos idő elteltével, mikor láttam a barátaim szőlőültetvényeit, hogy ők maguk hogyan borászkodnak, és milyen örömük telik az elkészült borban, megérlelődött bennem, hogy én magam is szeretném ezt csinálni. A szemléletem gyökeresen megváltozott. Amikor megnősültem, és Bartról Madarra kerültem, megtapasztalva a környék szőlőtermesztésre alkalmas kiváló adottságait a bor és a szőlő iránti szenvedélyem csak nőttön-nőtt. Ma már én is saját szőlőültetvénnyel és borral büszkélkedhetem. Nincs annál felemelőbb élmény, mikor barátaimmal a saját borom zamatát ízlelgetjük borospincémben.
csokasg@pobox.sk
